Népi imádságokat közöl a Történelmünk új száma, a csíksomlyói Szűz Mária szoborról pedig részletet hoz dr. Boros Fortunát újranyomtatott könyvéből /Csíksomlyó, a kegyhely/. /Történelmünk (Sepsiszentgyörgy) - Független kulturális-történelmi folyóirat, jún. III. évf. 6. szám, szerkeszti: Kádár Gyula/
1990. május 19.
Sepsiszentgyörgy központjában, az egykori székely huszárezred parancsnoksági épületében, a Lábasházban van Háromszék levéltára. Itt található Sepsi-, Kézdi-, Orbai és Miklósvárszék anyaga, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy levéltári anyaga. Külön értéke a Csutak Vilmos által összegyűjtött több mint 200 családi levéltár anyaga. Az 1951. jan. 27-i elnöki dekrétummal az állami levéltárak a közoktatási minisztériumi hatáskörből belügyminiszteri jogkörbe kerültek. Sepsiszentgyörgyön 1953-ban hozták létre a rajoni levéltárat. A sepsiszentgyörgyi levéltár szakszerű rendezése dr. Árvai Józsefre /1953. júniusától 1975-ig/ és Csia Ernőre (1953. áprilisától 1990. májusáig) hárult. Itt is elkezdődött a románosítás, 1970-től román levéltárost alkalmaztak. Dr. Árvai József, a levéltár igazgatója elhunyta után román igazgatót neveztek ki. 1986 óta Baicu Vasile Dan az igazgató, aki nem engedte be a magyar kutatókat a levéltárba, még dr. Demény Lajos főkutató vagy Egyed Ákos, a kolozsvári Történettudományi Intézet főkutatója sem tehette be a lábát a levéltárba. A mai napig Baicu Vasile Dan az igazgató és a levéltárak még mindig a belügyhöz tartoznak. Csia Ernő nyugdíjba megy, ezután olyan emberekre marad a székelymagyarság történelmi anyaga, akik nem ismerik a magyar nyelvet. /Kádár Gyula: Kit szolgál Háromszék levéltára? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
1991. január 16.
Az alkotmánytervezet tézisei kimondják, hogy Románia egységes nemzetállam. Ezt cáfolja Kádár Gyula írásában: nem lehet nemzetállamról beszélni, amikor több mint kétmillió magyar, több millió cigány, többszázezer német és több kisebbség él az országban. /Kádár Gyula: Hozzászólás a Front alkotmánytervezetéhez. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./
1992. június 10.
Kádár Gyula Adalékok a romániai magyarság történetéhez című összefoglalóját kezdte közölni folytatásokban a lap. A cím a szerző helyesbítésével: A romániai magyarság rövid története. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
1993. július 14.
Kádár Gyula felidézte az 1784-es parasztlázadást, melyet Benkő József történész /1740-1814/ "oláh zenebonának" nevezett. A román történetírás túlzott jelentőséget tulajdonít ennek a parasztlázadásnak. A Horea vezette lázadást gyakran mint az erdélyi románság nemzeti felszabadító harcát tálalják. A lázadás kezdetén, az eskütétel alkalmával Horea és Closca kereszttel a kezükben hirdették: "Az Isten akarja, a császár parancsolja, hogy a magyarok mind megölessenek." A lázadók elpusztították Verespatakot, majd lerohanták a védtelen Abrudbányát. A lázadók kihirdették: aki ortodox vallásra nem tér át, "és oláh köntösben nem jár, vagy nyársra húzzák vagy fejét veszik." /Kádár Gyula: Az 1784-es "oláh zenebona". = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
1993. augusztus 25.
Kádár Gyula emlékezett a második bécsi döntésre. Az 1940. aug. 30-i bécsi döntéssel visszatért Észak-Erdély. Az 1941. januári magyar népszámlálás szerint ezen a területen 1.344 ezer magyar /52,1 %/ és 1.069 ezer /41,5 %/ román nemzetiségű élt. /Kádár Gyula: A második bécsi döntés. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./
1994. február 3.
A kovásznai megyei névelemzési botrányairól hírhedté vált Lenghel asszony Hargita megyében is megjelent. A tanügyminisztériumi Lenghel asszony, tüzetesen ellenőrizte a magyar iskolákat. Lenghel titkos ellenőrzést is végzett: elkérte a takarítónőtől a kulcsot és így bement a tanáriba, ellenőrizte a tankönyveket. /Gál Éva Emese: Lenghel elvtársnő ellenőriz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./ Lenghel kifogásolta, hogy az egyik iskolában "Kovászna megyében kiadott történelemkönyveket használnak, melyeket a minisztérium nem láttamozott." A könyv szerzője, Kádár Gyula reagált a kifogásra: az 1992-ben kiadott Romániai magyarság című ismeretterjesztő könyvére nagy szükség volt, hogy a magyar népközösség megismerhesse történelmét. /Kádár Gyula: Újabb támadás a Hargita megyei iskolák ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
1995. december 19.
Kádár Gyula rövid idő alatt elkészítette és továbbította az illetékeseknek a "nemzetiségi történelmünk, hagyományaink" tananyag vázlatát. Remélhetően a jövő év első hónapjaiban eljuthat az ötödik-nyolcadik osztályokban tanító tanárokhoz ez a tanterv. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
1996. január 10.
Kádár Gyula elkészítette a magyar történelmi olvasókönyvet, azonban eddig csak két iskolából érkezett megrendelés. Érthetetlen ez a közömbösség, írta, hozzátéve: nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani annak, hogy a tankönyv megrendelhető. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
1996. szeptember 24.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szept. 3-4-én Szovátán tanácskozást szervezett történelemtanárok számára, amelyen megbeszélték a magyar történelem hazai tanításának kérdéseit. Megkezdődött az új tanév, a szövetségnek a minisztériumnak küldött beadványainak, kéréseinek /beleértve a tantervjavaslatot/ teljesítését eloldázták, ezért a részvevők közös nyilatkozatban kérik a minisztert, hogy intézkedjen a romániai magyar történelem és hagyományok oktatásának megkezdéséről. A szövetség felhívta a tanárok figyelmét a Teleki Oktatási Központban /Szováta/ található könyvekre: Benedek Elek: A magyarok története, Varga Domokos: Emlékezzünk eleinkre /A magyarság rövid története, 1996/, Köteles Lajos: Magyar történelem magyar gyermekeknek alapfokon, Békéscsaba, 1996/, Kádár Gyula: A romániai magyarság rövid története /3 füzet, 1991/. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./
1997. január 21.
Minden tiltakozás ellenére a hírhedt tanügyi törvény rendelkezései életben vannak, viszont utalás van a törvényben a nemzeti kisebbségek történelmének tanítására. A magyar történelem oktatására felkészültek, adott felvilágosítást Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Az RMPSZ által szervezett legutóbbi találkozás 1996 szeptemberében volt, Szovátán. Három tantervbeadvány van a minisztériumban, egyet egy kolozsvári, egyet egy sepsiszentgyörgyi csoport, egyet pedig az RMDSZ állított össze. Minisztériumi jóváhagyás azonban nem érkezett. Rokaly József, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum tanára /egyike azoknak, akik a magyar történelemoktatás tantervén dolgoztak/ elmondta: közös szempont volt, hogy a nemzetiségi történelem nem különálló, hanem a magyar történelem szerves része, a másik elv az volt, hogy nem lehet a román történelemnél kisebb óraszámban oktatni. Ebben azután tettek engedményt, mivel túltérheltek az általános iskolások. A terv szerint VI. és VII. osztályban heti egy-egy órát biztosítanának a Magyar történelem és hagyomány tananyagára. - A tanterv majdani elfogadása után felmerül a tankönyv kérdése. Kádár Gyulának /Sepsiszentgyörgy/ és Jancsó Árpádnak /Sepsiszentgyörgy/ van tankönyvterve, Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ felkérésére a magyarországi Nemzeti Tankönyvkiadó megíratott Varga Domokossal egy könyvet /Emlékezzünk régiekről/, ez is használható. Amíg a minisztérium engedély megérkezik, egyes iskolákban már elkezdték a magyar történelem tanítását. /György Attila: Honfoglalás az iskolában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 22./
1997. február 4.
Új lap jelent meg Történelmünk címmel, főszerkesztője és kiadója Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi középiskolai tanár. Egyelőre kéthetenként lát napvilágot, tudományos ismeretterjesztő kiadvány akar lenni. Előfizetni a Sribe-Kádár Kiadónál lehet, Sepsiszentgyörgyön. /Str. Oltului 43. bl. 7/G. 12./ /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
1997. november 3.
Az Adevarul napilap nov. 3-i számában Dorin Suciu hevesen támadta Kádár Gyula /Sepsiszentgyörgy/ történelemtanárt A magyarok története a kezdetektől 1541-ig és Tanulmányok a Székelyföld történetéből című munkáiért. A cikkíró azt rója fel Kádár Gyulának, hogy első könyvében nagy teret szentel a honfoglalásnak, azon belül részletezi László Gyula kettős honfoglalás elméletét, amelynek egyik alapeleme, hogy a magyarok több hullámban Erdélyen át érkeztek a Kárpát-medencébe. Suciu szerint ez románellenes elmélet, majd levonta a következtetést: "a hazai alternatív történelemkönyvek s a Magyarországról érkező kalózszállítmányok eltorzítják Erdély történetét és etnikai szeparatizmust szítanak". /Simó: Tankönyvek a vádlottak padján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./
1999. május folyamán
Márton Áron 60 éve lett püspökünk - Erdély felemelkedése és hanyatlása /1571-1660/ - címek a Történelmünk független kulturális-történelmi folyóiratból. A kiadvány főszerkesztője, Kádár Gyula bejelentette, hogy nem kapott támogatást alapítványoktól, ezért kénytelen a folyóiratot szüneteltetni, helyette a Történelmi Magazin folyóiratot indítja el június hónaptól. /Történelmünk (Sepsiszentgyörgy), máj. - IV. évf. 5. sz./
1999. július 13.
Egy lelkes sepsiszentgyörgyi történész, Kádár Gyula, néhány évvel ezelőtt létrehozta a Scribae Kádár Könyv- és Lapkiadó Kft.-t. Ez a kis műhely egymás után adja ki az évtizedekig tiltott, hiányolt, a múltat ismertető köteteket. Mind a saját - például Erdély és Háromszék népének szabadságharca - 1848-1849, Történelmi fogalomtár (négy kötet), A fekete sereg, A magyarok története a kezdetektől 1541-ig, Mátyás, a győzhetetlen hadvezér -, mind más szerzők tollából - André Du Nay: A román nyelv és nép kialakulása stb. Ezzel egyidejűleg három évvel ezelőtt Kádár Gyula kiadta a Történelmünk című havi folyóiratot, amelyben a múlt eseményei mellett napjaink időszerű kérdései is helyet kaptak. Ennek utóda, bővített terjedelemben - az eddigi 12 helyett 20 oldalon -, a Történelmi Magazin. Júniusi első számának főbb rovataiban - Magyar középkor, Erdély középkora, Szemlélet, Aktualitás, Önrendelkezés, Évforduló, Múlt és jelen, Vélemény, Vörös múlt, Hagyománytisztelet, Helytörténet - többek között a Beatrix, Mátyás felesége, Az erdélyi fejedelemség hanyatlása, Nagy-Európa utópiája, Koszovó, Tienanmen tér 89 - tíz éve történt, A magyarság helyzete 1945. március 13-a után című írások láttak napvilágot. /Asztalos Lajos: Történelmi magazin. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./
1999. augusztus folyamán
A Kádár Gyula szerkesztésében megjelenő Történelmi Magazin minden számában sok történelmi adattal, könyvismertetéssel segíteni akar a tájékozódásban. A folyóirat felhívta a figyelmet arra, hogy következő számától újra fogja közölni a magyarság történetét, hogy növelje az iskolások ismereteit. A kiadvány sokoldalúságát jelzi a mostani számból vett néhány cím: A csíkrákosi Pogányvár, Sepsiszentgyörgy népessége az 1614-es összeírás tükrében, Magyar földrajzi felfedezők, A Szent Korona, Egy szenzációs könyv /Iochom István: Kísért a múlt Székelyföldön. Az úgynevezett Agache-ügy története/. /Történelmi Magazin (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus/
1999. október 2.
Okt. 1-jén kezdődtek a Kovásznai Napok. A városi könyvtárban megnyílt a Kovászna tegnap és ma című könyvkiállítás. A Kőrösi Csoma Sándor Líceum udvarán felavatták az iskola elhunyt tanárai és diákjai emlékére állított kopjafát. Pro Urbe-díjjal tüntették ki dr. Benedek Géza nyugalmazott főorvost, Csorja Ferenc ny. tanárt, a református egyház dalárdájának karmesterét, Fábián Ernő ny. tanár-filozófust, politikai közírót és esszéírót, Gazda József ny. tanárt, írót és műkritikust, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnökét, Kádár Gyulát, a kovásznai kisipari szövetkezet hajdani elnökét, továbbá a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet. /Kovásznai Napok ?99. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2., Pro Urbe-díjasok Kovásznán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
2000. január 20.
Kádár Gyula, a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ című folyóiratot is kiadó Scribae Kádár tulajdonos-főszerkesztője fontosnak tartja, hogy hitelesen lehessen beszélni a magyarság történelméről. 1996 decemberében jelent meg az első szám, a jelenlegi lap elődje, a Történelmünk. Havonta, majd kéthetente jelentkeztek 8-24 oldalon. 1999 júniusában a Történelmünk helyébe létrehozta a Történelmi Magazint, az új cím jelezte, hogy nemcsak a magyarság történetének, de világtörténelmi, politikai kérdéseknek az ismertetésére is vállalkozik. Havonta jelenik meg 5000 példányban, terjesztési területe egész Erdély. A folyóiratot egy-két magánszemély kivételével a mai napig nem támogatta senki. Az RMDSZ-t és kulturális alapítványait eddig nem érdekelte egy ilyen lap léte vagy nemléte. Az Illyés Közalapítvány válaszra sem méltatta, az Erdélyi Múzeum-Egyesület sem támogatja a lapot. A húszoldalas folyóiraton kívül megjelentették mellékletként a Fogalomtárat és André Du Nay A román nép és nyelv kialakulása a Balkán-félszigeten című könyvét is. A két Fogalomtárat (ókor-középkor, újkor-jelenkor) hiánypótlónak érzi, mert ebben bárki megtalálja az általános ismeretekhez szükséges adatokat. A Fogalomtár megjelentetésének másik célja az volt, hogy a legfontosabb térképek is eljussanak minden iskolába, hisz köztudott, hogy a legtöbb helyen nincsenek történelmi térképek. Kádár Gyula a folyóirat összeállítását gyakorlatilag egyedül végzi. /Molnár Judit: Scribae Kádár. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 18./
2000. november 9.
Nov. 9-én tartják Marosludason a millenniumi rendezvénysorozat ünnepi megnyitóját. Emléktáblát helyeznek el Marosludas nagy szülötte, dr. Buday Árpád régész-történész professzor szülőházán, majd az RMDSZ székházában Bajusz István kolozsvári előadótanár nyitja meg a tudósnak szánt emlékkiállítást. Nov. 10-én Szent István királyról szóló vetélkedővel folytatódik a rendezvénysorozat, meghívottjuk: Kádár Gyula történész. /Millenniumi rendezvények Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./
2002. július 19.
Kádár Gyula Sepsiszentgyörgyön élő történész, a Történelmünk szerkesztője kifejtette véleményét a népszámlás eredményéről. A kilencvenes évek elején - amikor a hivatalos román statisztikai adatok mintegy 1,7 millió erdélyi magyarról beszéltek -, Kádár Gyula makacsul kitartott azon álláspontja mellett, hogy létszámunk több mint 2,5 millió. A Regio kisebbségi szemle 1992/3-as számában szembeszállt azzal az érveléssel, miszerint nincs különösebb jelentősége a lélekszám pontos ismeretének, mert úgymond mi akkor is létezni fogunk, ha a román statisztikák megszokott módszereivel százezrekkel kevesebbet fognak nyilvántartani. Kádár Gyula tíz évvel ezelőtt az 1910-es népszámlálási adatokat véve alapul jutott arra a következtetésre, hogy a romániai magyarság összlétszáma 2 millió 530 ezer fő. A román külügyminisztérium tíz évvel ezelőtti nyilatkozata is ezt támasztotta alá: "a romániai magyar kisebbség számszerűleg állandóan gyarapodott, az ország lakosságának demográfiai rátájával megegyező ütemben". A valóságban azonban nagyobb lehetett az asszimiláció. Van ugyanis etnikai beolvasztási kísérlet a többségi nemzet részéről. A nemzetiségek eltüntetése nyugat-kelet irányú. A határ menti magyar vármegyéket elrománosították, mondhatni a Partium elveszett, a magyar többségű megyéket felszámolták néhány évtized leforgása alatt. Egyedül a 800 ezres tömb, a Székelyföld maradt meg. És ennek felszámolása a következő cél. Ijesztő, hogy 2002-ben a székely főváros, Marosvásárhely magyar ajkú lakosságának aránya 50% alá esett... Szomorú, hogy a Maros megyei, magyar anyanyelvű iskolások 70%-a nem magyarul tanul! Háromszéken a rendőrség létszámát növelik, Sepsiszentgyörgyön csendőrkaszárnya épül. A vezető funkciók 70%-a román kézbe került: rendőrség, titkosszolgálat, vasút, törvényszék, a volt állami vállalatok élén ma már román nemzetiségűek állnak. Félelmet gerjeszt az ún. "jó munkahelyek" román kézbe kerülése. Az erdélyi magyarság létszáma Kádár szerint jelenleg is megközelíti a két milliót, de 1992-höz viszonyítva nagy számú, egyébként magyar anyanyelvű cigány vallja magát romának. "Ugyanakkor a Magyarországról érkező nemzetellenes gondolkodásmód Erdély-szerte negatívan befolyásolja a fiatal nemzedéket." A kétmilliós tömegből több százezren lehetnek azok, akik az asszimiláció útján vannak, nem vállalják magyarságukat. Tény és való, hogy a kilencvenes évek elején számolt népesség egyötöde elhagyta az országot, illetve feladta nemzetiségét. Egyetlen megoldás lehet: a megmaradt, 800 ezres tömb területi autonómiájának, átmenetileg pedig kulturális autonómia biztosítása. Magyar főtanfelügyelőségeket, teljesen önálló magyar iskolarendszert kell teremteni. Ha ez tíz-tizenöt éven belül nem valósul meg, akkor az erdélyi magyarság kiüríti egykori életterét, és belátható időn belül elvándorol - vallotta Kádár Gyula. /Kocsis Cecília: Az elnemzettelenítés következő célpontja: a Székelyföld - interjú Kádár Gyula volt történelem szakos tanfelügyelővel. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 19./
2002. november 21.
Megjelent a Sepsiszentgyörgyön kiadott Történelmi Magazin 11. száma. Románok és magyarok a történelem sodrában címmel, 17. század végi eseményeket tár az olvasók elé Alain Du Nay. Kádár Gyula, a lap főszerkesztője Az Árpádok címszó alatt III. Istvánról és a kor fontosabb mozzanatairól cikkezett. /F. B. Z.: Történelmi magazin mindenkinek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./
2004. július 21.
Hatnaposra bővítve ünneplik az idén az illyefalviak névadójuk, Illés ünnepét. Sepsiillyefalván júl. 20-án kezdődtek a falunapok. Lesznek gyermekprogramok, sportvetélkedők, fogathajtó verseny, a falutalálkozó júl. 24-én lesz. Kádár Gyula történész Illyefalva a történelem sodrában címmel tart előadást, Török János egykori iskolaigazgató a kuruc mozgalomról beszél a résztvevőknek. Idén az Illyefalvi Napokat a nemrég bejegyzett Villa Sancti Eliae Alapítvány rendezi. /Farkas Réka: Falunapok gulyással körítve. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./
2006. december 16.
Tíz évvel ezelőtt jelent meg először a Történelmünk című független kulturális-történelmi folyóirat Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történelemtanár szerkesztésében és kiadásában. A később Történelmi Magazinra keresztelt lap célja ,,a helyes magyarságtudat erősítése”. A folyóirat évi tíz alkalommal jelenik meg – nyári vakáció idején szünetel – negyven színes oldalon. Független és nemzeti elkötelezettségű kiadvány – írta Kádár Gyula a decemberi lapszám beköszöntőjében -, épp ezért nem kapott támogatást, az anyaországtól, de az RMDSZ által ellenőrzött alapítványoktól sem. „Múltunk ismerete, megbecsülése, kultúránk szeretete, vallásunk, anyanyelvünk tisztelete nyújtja azt az erkölcsi erőt, tartást, amely révén erdélyi magyar nemzeti közösségünk képes lehet arra, hogy kiharcolja mindazon jogokat, amelyek megilletik mint őshonos, ezer éven át államot szervező, fenntartó és védelmező népcsoportot” – olvasható a beköszöntőben. /Szekeres Attila: Tízéves a Történelmi Magazin. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./
2006. december 23.
Kádár Gyula tizenegyedik osztályos tanuló megírta Illyefalva monográfiáját. Derék történész válhat még belőle, mondták. Így is történt. A harminchat évvel ezelőtti diákból valóban derék történész vált! Kolozsváron egyetemet végzett; volt helyettesítő tanár, iskolaigazgató, tanár, tanfelügyelő és immáron tizedik esztendeje egyszemélyes szerkesztőség és kiadó. Úgy döntött 1996-ban, hogy megmarad ifjúkori eszménye mellett: önzetlenül szolgálni a romániai magyarságot nemzettudatának kialakításában, erősítésében. Ezért ír-szerkeszt közel húsz történelemtárgyú könyvet, ezért szerkeszti évtizede a Történelmünk című folyóiratát, 1999-től Történelmi Magazin címmel. /Ferenczy L. Tibor: Széljegyzetek egy jubiláló folyóirathoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./
2007. február 7.
Megközelítőleg nyolc éve a következő sorokkal kezdte Asztalos Lajos ismertetőjét: „Egy lelkes, vállalkozói szellemmel is megáldott sepsiszentgyörgyi történész, Kádár Gyula, néhány évvel ezelőtt, a könyvkiadásnak e csöppet sem kedvező időben, nem kis kockázatot vállalva, létrehozta a Scribae Kádár Könyv- és Lapkiadó Kft-t. És ez a kis műhely azóta töretlen lendülettel egymás után adja ki az évtizedekig tiltott, általunk hiányolt, múltunkat ismertető köteteket. ”Ezzel egyidejűleg három évvel ezelőtt ugyanő kiadta a Történelmünk című folyóiratot, melyben a múlt eseményei mellett napjaink időszerű kérdései is helyet kaptak. Ennek utóda a Történelmi Magazin. Fenti sorok ma is érvényesek. Az 1996-tól megjelenő, tizedik évét betöltött lap azóta megizmosodott, a kezdeti 12 helyett előbb 20, majd 40 oldalas lett. Tartalmilag gazdagodott. Címéhez illően fő rovata a Történelem. Ezenkívül politikai, művészettörténeti, egyháztörténeti, nyelvészeti, művelődéstörténeti írások találhatók a lapban. Végül Diákmagazin címmel tíz–tizenkét oldal az ifjúság ismereteit gyarapító történeti írásokat közöl. Az utolsó oldalon lévő kolofon szövege nem túloz: a független erdélyi Történelmi Magazin célja a helyes magyarságtudat erősítése. /Asztalos Lajos: 10 éves a Történelmi Magazin. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
2007. március 23.
Nem minden község büszkélkedhet egy olyan rangos sajtótermékkel, mint a Csernátoni Füzetek. A kiadvány idén januárban ünnepelte a 16. születésnapját. Első száma 1991 januárjában jelent meg. Címoldalán egy jellegzetes buzogányvégződésű kopjafa díszelgett, derekán, a molnárgomb alatt egy székely kereszttel a főmotívumok között. Azóta a Csernátoni Füzeteknek 38 száma látott napvilágot, egyenként több mint kétezer példányban. A lap színvonalas helytörténeti és művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A csernátoni lap születésénél Haszmann Pál, Kocsis Károly és Salamon Ferenc bábáskodtak. Később olyan szakemberekkel bővült a szerkesztői gárda, mint Simó Erzsébet, Kádár Gyula, Tompa Ernő, Sylvester Lajos, valamint Albert Levente fotográfus. A kiadvány első számait a Háromszék Kiadó adta ki a Bod Péter Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 24. lapszámtól kezdődően a megyeszékhelyi Charta Kiadó, illetőleg Kisgyörgy Tamás technikai szerkesztő gondozásában jelenik meg. Haszmann Pál olyan szerkesztői közösséget gyűjtött maga mögé, amelynek tagjai díjmentesen és kötelességtudattal látják el feladatukat. /Brassai István: Székely kereszt és molnárgomb. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./
2007. április 21.
Megjelent a Sepsiszentgyörgyön kiadott Történelmi Magazin májusi száma is. A Bolyai Tudományegyetem tündöklésével és buk(tat)ásával ismertet meg a folyóiratban Vanek Ferenc. Kádár Gyula, a lap szerkesztője és kiadója tanulmányt közölt a székelyek és Vitéz Mihály kapcsolatáról. Folytatódik a Háromszék jeles személyiségei sorozat, ezúttal Benedek Eleket, Apor Pétert, Andrád Sámuelt és Cseh Imrét mutatja be a lap. /Korábban jelent meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./
2007. július 13.
A nyolcadikos diákok és egyetemisták hátrányos helyzete mellett köztudott az, hogy a magyar diákok az érettségin egy tantárggyal többől, román irodalomból és nyelvtanból is vizsgáznak. Romániában a szakképzés minden fokon román nyelven folyik – még akkor is, ha nem hivatalosan a tananyagot több helyen magyarul oktatják –, és a diákok tudásukról csak román nyelven adhatnak számot. Országos szinten a magyar gyerekek egyharmada nem magyar tannyelvű iskolákba jár. Közben nemzetközi konferenciákon az államelnök azzal kérkedik, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása modellértékű. Az 1880-as évekig a magyar nyelvet a román iskolákban még tantárgyként sem oktatták, a román tanítók ezrei nem ismerték az állam nyelvét. Az ezeréves magyar uralom végén a románság alig 12 százaléka beszélte az állam nyelvét, de a korabeli román propaganda, hasonlóan az 1989 utáni Harkov (Hargita-Kovászna)-jelentéshez, a magyar elnyomás rémképeivel riogatta a világot. Ma az iskola nagyon sok magyar diáknak keseríti meg az életét. /Kádár Gyula: Az iskola éltető édesanya? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./
2007. november 29.
Az ezeréves Magyarország (Erdély) területére beözönlő román királyi hadsereget – 1916-ban, 1918-ban – nem zavarta az a tény, hogy az általuk igényelt, a Tiszáig terjedő területeken a románság számaránya mindössze 43 százalék. Céljuk nem a románság által lakott területek felszabadítása volt, hanem a területszerzés. Később sem okozott lelkiismeret-furdalást az, hogy a Trianonban (1920) megszerzett területeken a románok számaránya 53,8 százalék. Még így sem merték vállalni a népszavazást. A Román Kommunista Párt – egészen az 1930-as évek derekáig – az 1920 táján bekebelezett területeket imperialista hódításnak tartotta. Amikor a bukaresti vezetés, élén a román királlyal, a kommunista miniszterek kinevezése árán – 1945. március 13-án – Sztálintól megszerezte a 37 százalékban román lakta Észak-Erdélyt, akkor sem jelentett gondot a nem románok véleménye. A Kolozsváron tartott nagygyűlésen, akárcsak 1918. december elsején, a román politikai vezetés megígérte a nem románok teljes egyenlőségét Romániában, hisz jól tudták, hogy a békeszerződésig (1947. február 10.) bármilyen engedményt megadhatnak, ígérhetnek bőven, mert azt később úgysem fogják betartani. Miután Románia a nemzetközi békeszerződés révén is birtokosa lett Észak-Erdélynek, felszámolták a Magyar Népi Szövetséget, és vezetőit börtönbe zárták. Népszavazásra, illetve az itt élők akaratának a figyelembevételére soha egyetlen újonnan szerzett területen sem került sor. 1878-ban, amikor az orosz cár Cahul, Izmail és Bolgrad megye bekebelezéséért felajánlotta a 80 százalékban nem románok lakta Dobrudzsát, akkor sem kérték ki a helyi lakosság véleményét. A mindössze 2 százalékban román három bolgár megye, a Cadrilater 1913-as megszerzése sem teremt zavart az ún. román egységért küzdők lelkivilágában. Bármilyen területhez jutnak, azonnal kijelentik, hogy az illető terület ősi román föld, és a kitalált történeti jogra hivatkozva rögtön hozzálátnak a románokat ért ,,évezredes” sérelmek orvoslásához, az őslakosság felszámolásához. Azok az emberek, akik nyíltan törnek a kisebbségi jogok csorbítására, elvárják, hogy a magyar települések lakói együtt ünnepeljék szülőföldjük, Erdély elvesztésének 89. évfordulóját. A kollektív jogoktól, a belső önrendelkezés jogától megfosztott székelyektől elvárni azt, hogy másodrangú helyzetüket ünnepeljék, több, mint arcátlanság. A székelymagyar számára, akár bevallja valaki, akár nem, december elseje gyásznap. /Kádár Gyula: December elseje előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./
2008. január 8.
A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Történelmi Magazin folyóirat terjesztését akadályozzák. Egy hónap alatt több címzett nem kapta meg a küldeményt, sok helyről visszakerült a feladóhoz, s a Nagykárolyba, valamint Kolozsvárra postai úton irányított csomagok papírját durván feltépték, rájuk meg olyan pecsétet helyeztek, melyen az áll, hogy terrorizmusellenes ellenőrzésen estek át, s ezt a G4S nevű biztonsági szolgálat végezte. Kádár Gyula, a lap kiadója, főszerkesztője megfélemlítési kísérletként könyveli el a történteket, de biztosítja a lap olvasóit, hogy továbbra is ugyanolyan igényesen állítja össze a történelmi folyóiratot, mint korábban. /(sz.): Terrorista-folyóirat? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
